Robert Mapplethorpe

Két hete egy kedves ismerősöm meghívott a Robert Mapplethorpe kiállításra a Müpába. Igen erős benyomást tett rám, sokaknak ajánlottam már, sokaknak meg meséltem róla, de tudatosan nem ajánlottam. Mindenesetre még most is sokat gondolok rá, erősen foglalkoztat, így gondoltam írok róla.
Semmi komolyat ne várjatok, pár nekem különösen tetsző kép, és néhány benyomás.
Akit jobban érdekel, menjen el :P

Amikor a meghívást kaptam, vetettem egy pillantást rá Guglival, hogy mégis mi ez, ki ez, és a képkereső találatai eléggé ledöbbentettek.
Nem titkolom, kicsit prűd vagyok (szüléim nagyon, így nem csoda hogy bennem is van egy adag belőle), de nagyon nyitott is, illetve kíváncsi. Emellett nagyon keveset mozdulok ki otthonról kulturális programokra, így igent mondtam.

a rengeteg különféle önarckép egyike

(Ide most nem fogok olyan képeket rakni amik engem alaphelyzetben megbotránkoztatnának, dobjátok be ti is Google képkeresőbe a nevét ha kíváncsiak vagytok rá)

Tárlatvezetéssel mentünk, ez jó döntés volt a partnerem részéről, mivel könnyen meggyőzhető ember vagyok, a szóbeli körítés végül teljesen elfogadtatta velem a témát.

Nem akarok nagy életrajzi (sem) ismertetőt írni róla, a gugli talál, csak a legfontosabbat azok számára akik (hozzám hasonlóan) eddig soha semmit nem hallottak róla. :) Robert Mapplethorpe fotós, sok-sok botrány témája, mert még ma sem elfogadott szubkultúrák tagja volt: homoszexuális, és a szadista-mazochista hajlamok sem álltak távol tőle, és ezek megjelennek a képein is.

Hogy kerül egy orbitális hatalmas fekete pénisz hatalmasra kinagyítva egy kiállítás falára? Úgy konkrétan...
Nagy tisztelője vagyok az emberi testnek, a tökéletes formáknak, az (ízlésesen) kidagadó izmoknak. A görög szobor szerű férfiaknak. Szeretem nézni a szépet. :)
De az hogy csakis egy álló farokkal nézzek szembe, az nem igazán jön be. Sőt.
A kiállítás egészébe viszont jól beleilleszkedett. Mire odaértünk, már nem zavarta a prüdériámat (hogy kellene ezt mondani? :D ). Nem is tetszettek igazán, de meg sem botránkoztattak.
A péniszekkel teli terem után viszont a virágcsendéletek határozottan erotikusnak tetszettek. (Habár a növények erotikája amúgy sem titok, gondolom más számára sem, de én anno a kaktuszunknál fedeztem fel hogy egy kis ribi :)

A kedvenc virágcsendéletem: a soksok péniszt követő kiállítási terem után, a két kis kacér egymásra néző tulipán

Összefoglalva: Nekem nagyon tetszett. Ajánlom. Illetve írjátok be Google képkeresőbe, állapítsátok meg hogy vajon képesek lesztek-e befogadni (a legdurvább képeket nem mutatták be Magyarországon), és ha úgy érzitek talán igen, akkor menjetek el, és nézzétek meg tárlatvezetéssel.