Pomodoro technika

Egyetemre járok, vizsgaidőszakom van.
Intelligens vagyok (és ugye szerény :P ), de lusta, viszont ambíciózus. Ezek nagyon jól nem férnek meg egymás mellett egykönnyen. És mindezek tetejébe: nincs jó tanulástechnikám, nem tudok igazán jól koncentrálni, képtelen vagyok magolni.
Általános iskolában elég volt a tudás amit az órán vagy a házifeladat írás közben felszedtem, gimnáziumban is (nagyjából) megéltem abból, hogy dolgozat előtt nekifeküdtem az anyagnak. Az igazi kihívással egyetem alatt szembesültem.
Az érdeklődési köröm nagyon széles, minden izgat, szívesen hallgatok előadást szinte bármiről, csak: tanulnom ne kelljen.

5 év alatt kipróbáltam már mindent: tanultam otthon egyedül, lakótárssal, Szabó Ervin könyvtárban egyedül, Szabó Ervin könyvtárban társasággal, SOTE könyvtárban este 8-tól első metróig (nehézkes a dolog, mert éjjel SOTÉ-s diákigazolványt kérnek), barátnőnél, más kar könyvtárában...
A legjobban még a Szabó Ervin könyvtárban csendes társasággal tanulás ment, mert ha jól belemerültünk a tanulásba, és nem dumáltunk (a csendes olvasótermekben erre jól rá is kényszerítik az embert), majd időnként tartottunk rövid szünetet, sétáltunk, beszélgettünk, az igazán jól kikapcsolt, és nem volt az a végnélküli, csak a könyv fölött révedő, szörnyűságes kilátástalan szenvedés...
Vagyis elég hamar rájöttem, hogy MUSZÁJ rendszeres időközönként szünetet tartani, mert különben az ember belefásul, beleőrül, belefárad. Sokkal hamarabb mint szünetekkel.

De a legjobbnak tűnő technikát idén találtam meg. Már egyszer nagyon rég olvastam róla, de furcsálltam, nem ragadott meg igazán, de most vizsgaidőszak előtt nem sokkal újra előjött valahol (hol?), és gondoltam kipróbálom.

Icipicit változtattam az "eredeti pomodoro technikán", kezdem az én verziómmal:

Röviden: 20 perc tanulás, 5 perc szünet, és 3 tanulási szakasz után egy hoszabb 20 perces szünet.
Vagyis: 20 percig keményen az anyagra koncentrálás, nem vesszük fel a telefont (ezt nem mindig tudom betartani), nem megyünk pisilni (nekem ez a kedvenc pótcselekvésem tanulás helyett: rengeteget iszom, és WC-re rohangálok), nem állunk fel kávét főzni ("Caffeine based life form" vagyok). Amikor lejár az óra (telefon időzítője remek ennek jelzésére), szünet. Én ha épp egy tétel/gondolatmenet közepén tartok, nagyon belemerültem, azt be szoktam fejezni, nem dobom el a tollat az első csippanásra. Viszont amikor megvagyok, szigorúan 5 perc szünet! Se több, se kevesebb.
Ilyenkor rápislantok a Facebookra (enyhe függés), vagy elrakodok 1-2 dolgot a szobában (nagyon rendetlen vagyok, de ez a sok kicsi pakolás egészen bejött nekem), megvakargatom a csincsillákat, tengerimalacot. A szünet végét is telefoncsipogás jelzi, megyek vissza tanulni.
A 3 (ha jól bírom 4)*20 perces tanulás után pedig nagyszünet: 20 perc. Itt visszahívom a fel nem vett számokat, ejtőzöm, pihengetek.
Ebédnek mindig 1 órás szünetet csinálok.

Miért jó? Azt mondják a nagyokosok, hogy kb 20 percig képes az ember valahová rendesen odakoncentrálni, illetve 20 percig bárki a fenekén tud maradni, ennyit igazán ki lehet bírni. Megvannak a szünetek, nem kilátástalanul hosszú az egész, és lehet a szünetet pihenéssel, kellemesen, és hasznosan is tölteni.
Azoknak ajánlott, akik mániákusan pótcselekvéseket találnak az feladat helyett. Én iszom, eszem, kávét főzök, rákukkantok Facebookra, ellenőrzöm az e-maileket, dobok egy SMS-t, WC-re szaladok, prüntyögök az állatokkal... bármi, csak ne a tanulást :P Ez kicsit képes keretek közé szorítani az embert, kicsit segít uralkodni magunkon.

Az eredeti technika 25 perces munka fázisokkal dolgozik, a nagy szünet pedig 4 pomodoro (25 perces szakasz) után 15-30 perces benne. És a 25 perc végeztével pontosan abba kell hagyni.

Hogy én miért változtattam rajta? mert rosszul emlékeztem :D - csak most olvastam neki ismét rendesebben utána, és vettem észre hogy én csaltam az időkkel. Még kitalálom mennyit változtatok a rendszeren ennek fényében. (kitaláltam: maradok a 20 perceknél, viszont szigorítom hogy tényleg csak minden 4. pomodoro után tartok hosszú szünetet, nem a 3. után)
Azt meg hogy csak mert csipog egy óra én eldobjam a tollam a mondat közepén, azt butaságnak tartom.

(A pomodoro név amúgy olaszul paradicsomot jelent, valószínűleg a paradicsom nevű csörgőóráról kapta a nevét a technika)

Javaslom a kipróbálását. Nem csak tanulásra lehet alkalmazni, hanem a legtöbb munkára is. Egyszer próbáld ki, a legroszabb az lehet hogy nem jön be. :) Persze sokaknak nincs rá szüksége, ezt is belátom: akik képesek felelősségteljesen belemélyedni, rákoncentrálni a dolgokra... azok szerencsések :)

Azoknak akik gépen tanulnak/dolgoznak, még pár mondat (én sajnos képtelen vagyok rá):
A pomodoro alatt zárj be mindent ami nem kell az aktuális feladathoz (Fb, e-mail, chat, index akármi). Ne csak letedd az asztalra, túl nagy lesz a kísértés - majd szünetben kinyithatod. :)
Valamint igen sok letölthető program van a géphez, vagy a böngészőhöz, ami különféle módszerekkel jelzi a szünetek/pomodoro-k végét és elejét (világítás csökken/nő, pittyog, feldob egy ablakot... stb).